OKTATOTT TÁNCOK:
ZUMBA - Zugló, Óbuda, Újpest
AQUA ZUMBA - rendezvények
Sokáig úgy gondoltam, hogy a tánc lányoknak való, és nincs az a pénz, hogy engem rávegyenek arra, hogy felhúzzam a tánccipőt. Eközben Anya salsa tanár asszisztens lett, és gimnazista koromban úgy döntöttem, adok neki egy esélyt a csoportjában, majd azonnal beleszerettem a táncba. A zenék fülbemászók, a társaság jófej, és klassz érzés volt óráról órára egyre több olyan lépéssort megismerni, amit aztán egymás után fűzve egy egész számot végig tudok táncolni, ráadásul párban. Külön pozitívumként éltem meg, hogy az évek során egyre nyitottabbá váltam az emberek felé, köszönhetően a táncnak.
A következő nagy lépést az jelentette, amikor elkezdtem tánctáborokba járni. Az órákon jókat szórakoztam, az esti bulikban pedig fantasztikusakat táncoltam, de ami igazán fontos, hogy egy ilyen táborban ismerkedtem meg először a Zumbával. Előtte talán nem is tudtam pontosan, milyen is ez, de azt mondták, jók a zenék, előismereteket nem igényel, és úgy sportolsz, hogy közben eszedbe sem jut, hogy elfáradtál. Gondoltam, mi baj lehet belőle, tegyünk egy próbát. Nem is bántam meg, teljesen magával ragadott a hangulat, és el is döntöttem, hogy rendeszeresen szeretnék órára járni. Néhány hónapig jártam is, de aztán az oktatóm elment szülni, és amikor hónapokkal később újraindultak az órák, már nem csatlakoztam vissza egyéb elfoglaltságaim miatt. Időközben én egyre magabiztosabb voltam, a koreográfiákat könnyen megjegyeztem, otthon szívesen gyakoroltam is őket, és már ekkor motoszkált bennem a gondolat, hogy egyszer én is szívesen tartanám az órákat.
Aztán pár évvel később volt szerencsém megismerkedni Palásthy Gyurival, amikor Apa és az új felesége esküvőjére betanított egy salsás koreográfiát, amiben én is szerepeltem a húgommal párban. Mint ember, és mint oktató is nagyon szimpatikus volt számomra az első pillanattól kezdve, és amikor tudatosult bennem, hogy a lakhelyemtől nem messze heti kétszer is tart Zumbát, úgy döntöttem, ismét elkezdek órára járni. Az első órán kicsit megilletődtem, egyrészt azért, mert rengetegen voltak, másrészt azért, mert rajtam kívül Gyuri volt az egyetlen férfi, és kicsit aggódtam, hogy milyen lesz a fogadtatásom, ha én a hátsó sorban elbújok. Szerencsére néhány alkalom után már felszabadultan ugráltam, köszönhetően a remek, befogadó társaságnak.
Ahogy teltek a hónapok, Gyurit és az óráit látván egyre erősödött bennem az az érzés, hogy én is szeretnék ott állni. Megkerestem Gyurit ezzel kapcsolatban, és azt mondta, adjunk neki egy esélyt, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Rövid időn belül el is végeztem a Zumba oktatói tanfolyamot, de a folyamatot némileg lelassította a COVID. Végül még az első karantén alatt megkezdtük a kiképzésemet videóhívás keretein belül. Már a laptop képernyőjén keresztül is élmény volt inni a Mester szavait, de a karantén befejeztével a személyes kiképzés még hatásosabb és mókásabb volt. Aztán fokozatosan egyre több „műsoridőt” kaptam Gyuri mellett az újpesti órákon, amelyeket ma már együtt tartunk. Emellett már a Tánciskola táboraiban is részt vettem oktatóként, és mind életre szóló élmény marad. A legjobban talán azt szeretem, hogy bármennyire is elfáradunk az óra végére, mindig számos fülig érő mosolyt látok a társaság arcán, ezzel is plusz energiákat felszabadítva bennem, amit aztán magamból kiadva még pörgősebb és vidámabb órát tudok tartani.
Jelenleg főállásban programozóként webes alkalmazások fejlesztésével foglalkozom, így az egész napos szellemileg leterhelő ülőmunka mellé tökéletes kiegészítés esténként átmozgatni a testem.
Várom minden új és régi tanítványomat az óráimon a fantasztikus csapatokba... 
